A megtörtént eseményeket feldolgozó történet egy egyszerű kéréssel indul: a feleség apró szívességet kér a férjétől.

Egy hűvös koppenhágai délutánon a művészházaspár, ki-ki a maga festőállványánál, a műteremlakásukban dolgozik. Az asszony modellje váratlanul lemondja a találkozót, és ő aggódik, hogy így nem tudja időben befejezni a portrét. Megkérdezi a férjét, nem venné-e fel a modell cipőjét és harisnyáját, hogy megfesthesse, ahogy a harisnya a bokánál gyűrődik. A férj először meghökken, de aztán igent mond.

És ezzel kezdetét veszi a huszadik század legszenvedélyesebb és legszokatlanabb szerelmi története.
Lili Elbe (1882–1931) feltehetően interszexuális ember volt, az elsők egyike, akin nemátalakító műtétet hajtottak végre. Einar Wegenerként született Dániában, ezen a néven sikeres tájképfestő volt, és élete nagy részét férfiként élte le.

1930-ban jelentkezett be a drezdai női klinikára. Ötödik, méhbeültető műtétét azonban csak három hónappal élte túl, halálát feltehetően szervkilökődés okozta.

Az e regény alapján készülő filmben Lili Elbe/Einar Wegener szerepét Nicole Kidman alakítja.

Oldalak száma: 458 

Kiadás éve: 2012 

SZERINTEM: Tudom, hogy már említettem, de David Ebershoff regénye tényleg egyedülálló a maga kategóriájában. Nem csak egy egyszerű LGBT történet, hiszen egy olyan világban játszódik, ahol koránt sem volt ennyire "egyszerű" a transzneműek helyzete, mint a ma, (remélem mindenki érti az egyszerű  szó+idézőjel jelentését) illetve a könyv életrajzi ihletésű, tehát Lili Elbe valóban létezett, ami még inkább hitelessé teszi az egészet. 

Ez a világ pedig, amiről beszéltem pedig nem más, mint az 1920-as, 1930-as évek Európája, pontosabban pedig Dánia és Franciaország. Az író varázslatosan mutatja be őket, szinte úgy érzi az olvasó, mintha ő is azokon az utcákon, illetve tájakon sétálna. Nyilván a helyszínek részletes leírása is hozzájárul ahhoz, hogy nem túl pörgős a mű cselekménye, viszont annál hangulatosabb, ezáltal pedig az olvasóra is átragadhat ez a kellemes művészi melankólia.

A könyv másik nagy előnye, hogy nem lineáris a történetmesélés, tehát több időugrást is látunk, amiket én személy szerint imádtam, hiszen rengeteg mindent  megtudhattunk a szereplőkről, a múltjukról, ami mind-mind hozzásegít ahhoz, hogy megértsük a karakterüket. A legjobban talán Greta karakterének tettek jót ezek az időugrások, hiszen ezáltal betekintést nyerhettük az 1900-as évek Amerikájába is, és hihetetlenül érdekes személyiséggé formálták Gretát az én szememben. Ezenkívül megismerhettük Greta és Einar történetét a legeslegelejéről, ami talán még tragikusabbá tette, leginkább Greta szemszögéből a dolgot. Hiszen a könyv középpontjában nem csak Einar és az ő átalakulása áll, a regény nagyszerűen bemutatja a szerető feleség kálváriáját, aki bár hősiesen támogatja a férjét, közben széthull az élete, és saját maga is.

A könyv másik nagy előnye, hogy a házaspár mindkét tagjának szemszögéből olvashattuk a történetet, ezáltal beleláttunk Einar legféltettebb gondolataiba, belső küzdelmeibe, nagyon komoly identitászavaraiba, ami csak még hitelessé varázsolja az egész regényt, és szerintem például a fő oka annak, hogy ez a könyv és film ennyire sikeres, az az hogy a pszichológiai háttér ennyire előtérben van.

színes, magyarul beszélő, amerikai-angol életrajzi dráma, 120 perc, 2015

         Gerda Wegener: Alicia Vikander

         Einer Wegener/ Lili Elbe: Eddie Redmayne

SZERINTEM: Kétségkívül hatalmas lehetőség rejtőzött a könyvben, hiba lett volna nem vászonra vinni az alkotást, főleg napjainkban, amikor nagyon-nagy szüksége van a világnak arra, hogy elfogadást és toleranciát tanuljon. Viszont attól tartok, a filmnek nem sikerült mindig a megfelelő üzenetet közvetítenie. Bár Greta, a filmben Gerda, karakterétől rengeteget tanulhatunk arról, hogy mit is jelent a feltétel nélküli szeretet, Lili/Einar karaktere nekem kicsit ellentmondásos. Nyilván hihetetlenül nehéz Einar gondolatait, belső harcait megjeleníteni a filmvásznon, viszont úgy éreztem nem is igazán próbálkoztak. Ezáltal úgy jöhet le a nézőknek, hogy a Lilivé válás folyamatának "kellékei" mindössze a smink, a haj és a szépséges ruhaköltemények. 

Beszéljünk egy kicsit a színészekről és alakításukról. A film főszereplője nem más, mint az Oscar-díjas Eddie Redmayne, akinek játékát nagyon sokan lehúzták. Nem teljesen értek velük egyet, szerintem Eddie Einarként hatalmasat alakít, valószínűleg neki köszönhető, hogy az egyébként a könyvben általam elég szürkének tartott karaktert megszerettette velem. Liliként már néhol egyet kell értenem a kritikákkal, valóban ripacskodásnak tűnhet néha a játéka, és a sok helyen zavarba ejtő mimikája egyenesen nevetségessé teszi Lilit, aki enélkül is elég sekélyes karakter. 

A film másik főszereplője, a hazánkban kevésbé ismert Alicia Vikander, aki viszont hatalmasat alakít az első perctől az utolsóig és tulajdonképpen neki is köszönhetően nem Einar, hanem Gerda belső harcai kerülnek a film középpontjába. Elképesztően hiteles a játéka, és bár sokszor nem értettem egyet a filmbeli változtatásokkal, annak hihetetlenül örültem, hogy Gerda hullámvölgyei sokkal komolyabbak voltak a filmben, mint ahogy azt a könyvben látjuk. 

ÖSSZESSÉGÉBEN: Nagyon nehéz helyzetben vagyok most, azt hiszen sem a könyv, sem a film nem nyert ebben az esetben. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A könyvbeli cselekmény elég lassú, ezáltal nem túl izgalmas, és valóban kell egy bizonyos hangulat, esetleg élethelyzet ahhoz, hogy az olvasó élvezni tudja. Ennek ellenére a könyv azzal ad többet, hogy megismerhetjük a szereplők múltját, családi hátterét, illetve Einar/Lili belső küzdelmei is jobban előtérben vannak. A film nagy előnyei a remek színészi alakítás, illetve a két színész közötti elképesztő összhang. Ennek ellenére, ahogy korábban is említettem, Lili karaktere nem egészen olyan, amilyennek én látni szerettem volna.