32. Federica Bosco: Maradj velem, angyal!
csütörtök, augusztus 27, 2015
Sziasztok! Meglátszik, hogy jövő kedden iskola, alig tudtam posztolni mostanában, a nyáron elfelejtett házik, vásárlások és hasonló dolgok közepette. Egyébként a 12. nem lesz egy sétagalopp az tuti, előre rettegek, de azért igyekszem gyakran posztolni. Nyilván a napi szintű bejegyzéseket lehetetlen kivitelezni, de remélhetőleg egy héten 2-3 poszt születni fog.
„Amióta megtanultam járni, nem volt más vágyam, minthogy a világ legnagyobb színpadain táncolhassak…" Mia a küszöbén áll annak, amire mindannyian vágyunk: a Royal Ballett School meghallgatásán egy karnyújtásnyira kerül attól, hogy megvalósuljon gyermekkora óta dédelgetett álma. A lány, aki mindig is világhírű balett-táncos szeretett volna lenni, a színpadon állva hirtelen ráébred, hogy ez nem az ő útja. Szabad akar lenni. Szabadon, szabályok, kötöttségek, kényszer nélkül akar táncolni – ez az igazi álma. Patrick hangja most, élete egyik legnehezebb döntésének meghozatalakor sem hagyja magára. A Royalra mondott „nem" egy új élet kezdete Mia számára: Ninával – akivel végül felülkerekedtek az őket elválasztó félreértéseken – úgy döntenek, hogy Londonba költöznek. Mia rátalál a Britre, egy művészeti iskolára, amely biztosíthatja számára a tánc szabadságát, Nina pedig belevág egy újságíróképzésbe. Az új, londoni élet azonban nem csak szórakozás, hiszen Nina terhessége számos megoldandó feladat elé állítja a két barátnőt. Az akadályok leküzdésében, mint mindig, most is segítségükre lesz Patrick földön túli alakja.
Oldalak száma: 458
Kiadó: Libri
Főszereplők: Mia Foster Benelli, Nina Deweyne, Adam (ha jól emlékszem nem szerepelt a könyvben a vezetékneve, javítsatok ki ha tévedek), Patrick Deweyne
Vélemény: Nagyon sokat töprengtem rajta, hogy írjak-e egyáltalán erről a könyvről bejegyzést. Tudom, hogy ezzel előre lelövöm a poént, de szerintem nem érdemel meg egy saját posztot. Végül úgy döntettem, hogy illene megírnom, és tisztességesen lezárnom a trilógiát.
Mia ugyebár visszautasított a Royalt, hogy Ninával Londonba költözhessenek. Nos, Bosco már itt elszállt, nagyon nem sikerült a realitás talaján maradnunk (persze Patrick esetében nem igazán beszélhetünk realitásról), és ezzel elveszett az első rész varázsa. A másodikban még érezhető volt ez a különleges ízig-vérig realista, komor stílus, a lezáró kötetben ennek nyoma sem maradt.
Mia továbbra is kettős, sajnos semmiféle személyiségfejlődést nem látok a részéről. Nina sokat változott, az ő jelleme nagyon is fejlődött, de sajnos csak még ellenszenvesebbé vált, mint eddig, Carl pedig továbbra is gyerekes és idegesítő.
Mivel Mia már Londonban él az "otthoni" szereplők kevésbé voltak jelen, aminek szörnyen örültem, mert Mia anyukája végre háttérbe szorult egy kicsit, viszont ezzel párhuzamosan olvastam volna többet Paul-ról és a nagyiról.
Az otthoniak helyett kaptunk pár új mellékszereplőt, akik szintén nagyon megosztóak. Vannak köztük szerethetőbbek, vannak tipikus gonoszok és már megint, ahogy az eddigi két kötetben is, a Mia imádók. Őszintén nem értem miért kell ennyire isteníti őt, hiszen éretlen, kicsit ostoba, szeszélyes és néha kifejezetten gonosz lány.
Ami pozitívum, hogy Patrick is kicsit háttérbe szorult, bár még mindig túlmisztifikált, giccses és cukormázas a szerelmük.
Az második, de főleg az első részhez képest mélyrepülés a könyv. A cselekménye kiszámítható, úgy éreztem magam, mintha a tinimamik és a V, mint Viktória összemixelt változatát olvastam volna.
Ami pozitív, az Adam megjelenése volt, aki lehelt egy kis életet a könyvbe, és az ő karaktere tartotta életben a nagyon is lankadó figyelmemet.
Rengetegszer kívántam azt, hogy bárcsak vége lenne már, kényszerből olvastam, csak az érdekelt mi lesz a szereplőkkel a végén, és úgy is éreztem, hogy az írónő célja is csupán egy boldog lezárás, de ahhoz, hogy ezt elérjük ki kellet tölteni valamivel azt a 400 oldalt.
Összességében: Ennyit tudtam elmondani a könyvről, semmi többet. A szereplők sorsa szépen le lett zárva, nem maradtak levegőben lógó karakterek, ami pozitívum, de sajnos a könyv továbbra is magában hordozza a tipikus hibákat, mint az unszimpatikus, klisés, beskatulyázott karakterek, nyálas love story és sajnos most már a cselekmény és Bosco fogalmazásmódja sem billentette pozitív irányban a mérleget. Semmit nem éreztem, amikor végeztem vele, ami azt hiszem, mindent elmond, hiszen a könyvsorozatok nagyon a szívemhez szoktak nőni.
0 megjegyzés