A dán lány a tavalyi év egyik legnagyobb filmsikere, több Oscar-díjra is jelölték, köszönhetően egyrészt a merész témaválasztásnak és a kiemelkedő színészi alakításoknak, másrészt pedig a látványos díszleteknek, kellékeknek, helyszíneknek.. A film rendezője Tom Hooper, aki számára korántsem felfedezetlen terület a nagyszabású, kosztümös drámák világa, hiszen az ő nevéhez köthető a 2015-ben megjelent Nyomorultak. Bár a két alkotás műfajában hasonló, A dán lány több szempontból is különbözik, nem csak Tom Hooper eddigi munkáitól, hanem minden hasonló témát feldolgozó könyvtől és filmtől egyaránt.

Fülszöveg: MIT ​​TENNÉL, HA VALAKI, AKIT SZERETSZ, MINDEN ÉRTELEMBEN MEG AKARNA VÁLTOZNI?

Rendező: Tom Hooper 
Főszereplők: 

Először egy kis off topikkal indítanám ezt a bejegyzést, hiszen valószínűleg mindenkinek- aki valaha járt már a blogomon, esetleg többször is benézett hozzám, netalántán fel is van iratkozva- feltűntek a (nem kicsit) radikális változások. Nem szeretnélek untatni titeket, de azért egy pár szót szeretnék írni arról, hogy még is, mi áll ezek mögött. Jelenleg a szó szoros értelemben minden változik körülöttem, szeptembertől egyetemista leszek, egy bőröndnyi kis cuccal vágok neki Sopronnak teljesen egyedül, szóval arra jutottam, akármennyire is próbáltam elkerülni ezt, a felnőtté válás útjára léptem. És hogy mi köze a magánéletemnek a bloghoz? Nos, azt hiszem ideje, hogy a Celebrity Land is felnőjön velem. Megváltozott a blog címe, hiszen nem éreztem az igazinak, illetve a designon is finomítgattam, bár még mindig nem tökéletes. A legfontosabb változás pedig az, hogy búcsút intettem az álnevemnek. Jó volt anonimként írni, azt hiszem egy kis biztonságérzetet adott az, hogy nem tudják valójában ki vagyok, viszont azt hiszem, hogy ez valamilyen szempontból a hitelesség rovására ment, na és persze ha már felnőtté válás és egyéb hasonló klisék, fontos hogy felvállaljuk önmagunkat. 

Szóval remélem senkit nem riasztottak el ezek a nagy változások, illetve magasröptű gondolatok és továbbra is olvassátok majd a blogomat. 

A végére csak annyit írnék, Viszlát Miranda Moore!

Kívánjatok szerencsét: Melinda, egy átlagos 19 éves, most már egyetemista lány

Fülszöveg: EGY SZENVEDÉLYES SZERELEM  TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT MEG  VILÁGSZERTE.

 Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte  Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.

 Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta,  vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az  élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
 Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába,  és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált,  piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és  mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi  életében megszokott.
 Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges  vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt.  Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú  szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége,  és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély  támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
 Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?

Oldalak száma: 498 

Kiadó: Gabo 

Főszereplők: Tessa Young, Hardin Scott

A kiinduló helyzet tehát a következő: főszereplőnk, Tessa Young egyetemre megy. Minden második hoollywoodi film és ifjúsági könyv így kezdődik, de ez nem is akkora probléma, hiszen annak ellenére, hogy totál sablonos, elég könnyű dolga van így az írónak bevezetni a történetet, megismertetni a szereplőket.  

Tessa egy ambiciózus, rendszerető, néha már-már mániákusan maximalista lány, akinek megbízható és rendes barátja van, és egy exhibicionista diktátor anyja. A lány percről-percre megtervezi egyetemi éveit, minden tökéletes az életében, amíg nem találkozik Hardinnal, mert ekkor porszem kerül a gépezetbe, mégpedig elég nagy porszem. Tessa karakterét nagyon leírták a Moly.hu-n mondván hogy buta, naiv, hiszékeny, arrogáns, nagyképű, prűd. Nos, tényleg az itt felsoroltak közül mindegyik jellemző egy kicsit rá, de ezek a vonások ellensúlyozzák egymást, és így egészen elfogadható karakter lett számomra. A legnagyobb probléma az vele szerintem, hogy teljes mértékben kizárt, hogy valaki 18 évesen ilyen "ártatlan" legyen, szerintem kicsit elszállt az írónő ezzel. Ugyan már, a mai világban egyszerűen nincs ilyen!! Ami Hardin-t illeti tipikus szexi rosszfiúnak tűnhet addig, amíg meg nem ismerjük alaposan. Igen aláírom, hogy szemét, bunkó, nagyképű, egoista és játszadozik mások érzéseivel, de rengeteg minden van a felszín alatt, amitől különleges a karaktere. Persze rengetegszer előfordult az olvasás közben, hogy legszívesebben jól pofán vágtam volna, ennek ellenére nem érintett meg különösképpen a gonoszkodása, és végképp nem ért váratlanul. Ami a mellékszereplőket illeti, nincs hiány belőlük, elég sokan vannak és elég sokfélék. A "jó oldalon" áll Tessa anyja, akiről nem is írnék többet, illetve Noah. Engem nem is Tessa vagy Hardin viselkedése akasztott ki, sokkal inkább Noah. Nála töketlenebb, határozatlanabb, megalkuvóbb, jellegtelenesebb karakterrel még nem találkoztam. Annyira szánalomra méltó, hogy az már nevetséges. És persze ott vannak a "sötét oldal" mellékszereplői is, akik eléggé változatosak. Vannak kevésbé züllöttek és velejéig romlottak, de sem rosszat, sem jót nem tudok elmondani egyikükről se. Velük kerek egész a történet, rengeteget tesznek hozzá a cselekményhez, de a karaktere egyikőjüknek sem valami érdekes. 

Ha már a cselekménynél tartunk. szerintem ez az egyik legsűrűbb és legpörgősebb közel 500 oldal, amit valaha olvastam. Mindig történik valami és annak ellenére, hogy a konfliktus oka általában megegyezik, én élveztem Tessa és Hardin huza-vonáját és lehet, hogy gonosz vagyok, de nem igazán kívántam azt, hogy vége legyen ennek az örökös veszekedésnek. Mindig kíváncsi voltam, hogy vajon Hardin túl tudja-e magát szárnyalni szemétkedés terén, és ez folyamatosan sikerült neki, szóval egy percig sem csalódtam benne. 

Én azokat a könyves szerelmeket tudom igazán értékelni, ahol a két fél tényleg küzd egymásért, nem jönnek össze a második oldalon, illetve van elég bonyodalom és izgalom körülöttük. Az is nagyon fontos, hogy kellően mély legyen az a bizonyos kapcsolat, és ne dobálózzanak mindenféle átgondolatlan mondatokkal arról, mennyit jelentenek egymásnak. Ez ebben a könyvben teljes mértékben teljesül, Tessa és Hardin szerelme eszméletlenül szenvedélyes és viharos, amit én egyszerűen imádtam. Az egyetlen dolog, amiért haragudtam mindkettejükre, illetve az írónőre, az a sok gyerekes húzásuk volt, ami által átcsaptunk néhol éretlen tinidrámába 

Sokan egy hullámvasúthoz hasonlítják a regényt, én ezt megcáfolnám, mert sokkal durvább mint egy hullámvasút. Én ahhoz a vidámparki játékhoz tudnám hasonlítani, amibe beülsz, majd hirtelen felszáguld egy óriása oszlop mentén, végül pedig lezuhan. Tessa és Hardin kapcsolatában nem voltak átmenetek, mint egy hullámvasúton, vagy nagyon magasan szárnyaltak, vagy nagyon a mélyen. 

És persze a végére, mire már mindenki elhitte, hogy happy end lesz, megkaptuk a giga mega csattanót, ami még engem is a földhöz vágott. Nem fogom leírni mi az, nem szeretnék spoilerezni, de egyszerűen elképesztő, hogy az írónő képes volt ennyire megforgatni a tőrt a szívünkben.

Mivel eddig jórészt dicsértem a könyvet, elmondanám azt, ami a legjobban zavart olvasás közben. Annyira durván hasonlít a Szürke ötven árnyalatához, hogy az már kínos. Ott van az egyetem, Tessa tapasztalatlansága, a meglehetősen részletesen elénk tárt pornográf jelenetek, Hardin jelleme, Hardin rémálmai, a könyvkiadó, ahol Tessa és Ana munkája teljesen ugyan az, illetve Tessa és Ana karakterfejlődése is kísértetiesen hasonlít egymásra. Ennyi minden már nem lehet véletlen és hihetetlenül zavart. Mondjátok, hogy ez másnak is feltűnt rajtam kívül!

Összességében: Egy meglehetősen izgalmas és eseménydús regény, ami olvastatja magát, nagyon nehéz letenni, és ha valaki bírja a drámát és a szerelmi évődést, annak biztos, hogy tetszeni fog. Egy wattpados történethez, illetve egy fanficiton "féléhez" képest egy nagyszerű és szépen megírt könyv, leszámítva a kísérteties hasonlóságokat a Szürke ötven árnyalatával. 

Értékelés: 8/10

Ti mit gondolok a könyvről? 

Amióta Zayn kilépett a One Direction-ből azóta, -nem nagy túlzással- az egész világ arra várt, hogy kapjunk egy kis ízelítőt, hogy milyen is a "szóló Zayn", a fiúk nélkül. Nem volt nagy titok már rég óta, hogy önálló projektbe kezdett, hiszen örömmel osztotta meg rajongóival az olyan meghatározó pillanatokat, mint például egy lemezszerződés aláírása. 

Jelentem, itt a várva-várt Zayn klip és dal, amire be kell vallanom, hogy még én is roppant kíváncsi voltam, annak ellenére, hogy nem vagyok 1D rajongó, sőt. 

De ha már a személyeskedésnél tartunk, leírnám azt is, hogy cseppet sem lepődtem meg azon, hogy Zayn elhagyta a bandát, hiszen az X faktorba eredetileg is szólóénekesként jelentkeztek, igazából csak úgy összerakták őket, és a tehetségkutatós bandák alapból sem az eredetiségükről és összetartásukról híresek, szóval nekem az is meglepő volt, hogy öt évig bírták. Ennek ellenére egy kicsit gerinctelen húzásnak tartom azt, hogy Zayn elmondása szerint kezdetektől fogva szeretett volna dobbantani, de mégsem tette. Nyilván, nem kell nagy ész ahhoz, hogy kitaláljuk mi volt ennek az oka. 

Igazából ennyi lenne a kis kitérő, nem szeretnék jobban belemenni, természetesen semmi sem fekete és fehér, és jogom sincs ítélkezni senki felett, mert a történetnek csak egy igen kis részét ismerjük, ezerféle ok, indok lakozhat mögötte, amit még csak nem is sejtünk. 

Visszakanyarodva a bejegyzés eredeti témájához, a dal, ami a Pillotalk címet viseli, illetve a hozzá készült videó tegnap, azaz januárt 29-én jelent meg. 

Sziasztok! 

Elég régen vágtam már bele egy új sorozatba, legutoljára a Screem Queens pilotját néztem meg, ami nagyon nem az én műfajom, szóval több részt nem is láttam belőle. Mondhatnám, hogy elvette a kedvemet a sorozatoktól, de nem így van. Egyrészt elég nehéz engem eltántorítani, túlságosan addikt vagyok én ahhoz, másrészt pedig a valódi oka annak, hogy elhanyagoltam a sorozatokat, az az időhiány. Nem hogy újat elkezdeni nem volt időm, de a régieket sem tudtam folytatni. 

Most, hogy kicsit lazábbak lettek a napjaim próbálom bepótolni a lemaradásaimat, végignéztem a Vámpírnaplók 7. évadának első felét, amit sikerült nagyon ütősen lezárni, szóval alig várom, hogy folytatódjon a sorozat; ezen kívül a Teen Wolf 5b-jének az első felét is megkukkantottam a napokban, ami kicsit zavaros volt, de azért izgalmas. Plusz igyekszem továbbhaladni a Pretty Little Liars-ben is, hiszen még csak a 3. évadnál tartok, és iszonyatosan kíváncsi vagyok az új részekre. 

Ami pedig a bejegyzés valódi témáját, vagyis  a Shannara-t illeti, körülbelül egy hete lettem rá figyelmes, a tévében láttam az ajánlóját. Rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszem MTV-s sorozat, ennek ellenére nem igazán produkált még csak hasonlót sem a csatorna az elmúlt években.

Bár még nagyon új a sorozat, a magyar média máris megvásárolta a jogokat, így minden csütörtökön szinkronosan láthatóak az új részek a Viasat3-on. 

Évezredekkel civilizációnk pusztulása után bolygónkat - amit ekkor már Négyföldként ismerünk - az emberek mellett trollok, gnómok és elfek lakják. Utóbbiak közé tartozik a Shannara-család, akik felmenőik révén olyan természetfeletti képességek birtokosai, amelyek segítségével döntően befolyásolhatják a világ alakulását. A világét, amit most rég feledésbe merült, sötét erők fenyegetnek. A gonosz ellen három, egymástól gyökeresen eltérő személyiség fog össze: Amberle, az elf hercegnő, a Shannara-család utolsó leszármazottja, a félig ember, félig elf Will és Eretria, a bandita. Küldetésük, hogy megmentsék a világot - ám eközben saját félelmeikkel is meg kell küzdeniük.

Forrás: Port.hu

A sorozat leírására megint csak a Port.hu-t idézném, hiszen az ajánlóban remekül megfogalmazták, hogy mit is várhatnak tőle a nézők: "végy egy botmixert, egy kis Trónok harcát, Gyűrűk urát, Narnia krónikáit, keverd össze őket, és öntsd az egészet egy posztapokaliptikus világba." 

A varázslatos történetek, mint a Harry Potter vagy a Gyűrűk ura mindig is népszerűek voltak, mostanában pedig a disztópiák a tuti befutók, szóval a Shannara készítői tudják mi a siker titka.