35. Zeneajánló
péntek, szeptember 11, 2015
Sziasztok! Mostanában egy új Tumblr projektbe fogtam bele, és szeretném, ha ez a blogon is helyet kapna, ezért mostantól rendszeresen érkezik majd zeneajánló. Hogy mi köze ennek a Tumblr-höz? Nos, nemrég újjáélesztettem a fiókom és úgy gondoltam, legyen egy kerete, témája az egésznek, ezért azóta csak is a saját szerkesztésű képeim kapnak helyet rajta, amin mind-mind egy dal pár sora szerepel. Mániákusan rajongok a zenéért, illetve a dalszövegekért, egyrészt ezért, másrészt pedig azért szeretném ezeket a képeket veletek is megosztani, mert így bepillantást nyerhettek egy kicsit az eklektikus zenei ízlésembe. Remélem tetszeni fog!
(Egy kis magyarázatot fűznék a képekhez, mielőtt belekezdek. Néhánynak a sarkában megtalálható a tumbl fiókom neve, amit időközben Pleasure-ről Other People's Heartache-re változtattam, hátha esetleg ez megzavarna valakit. Illetve pár képről szerencsésen lefelejtettem a feliratot. Shame on me. )
Egy kakukktojással kezdeném, mert igazából ezt a számot nem sűrűn hallgatom, viszont a dalszövege zseniális főleg ez a pár sor. A dalt a kép alatt lévő szövegre kattintva érheted el.
Nem is tudom szavakba önteni, mennyire imádom a Bastille-t és, hogy mennyire tehetségesek. Ez a szám az egyik kedvencem tőlük, bár nagyon nehéz különbséget tenni, mert oda meg vissza vagyok az összesért. Az eredeti, amit beszúrtam is elképesztő, de ide kattintva elérhettek egy még gyönyörűbb akusztikus változatot,
A My Chemical Romance feloszlott, mielőtt úgy igazán beleszerettem volna a dalaikba, ami egy nagy csalódás számomra, de igazából hálás vagyok már azért is, mert egyszer régen megalakultak. A legjobb rock zenekar, amit csak ismerek ez pedig az egyik kedvenc dalom tőlük (rengeteg van). Annyi energia, düh, fájdalom és érzelem van benne, hogy elfog a remegés ha hallom.
Idén nyáron nagy indie rajongó lettem, ezért elkerülhetetlen volt, hogy rájuk találjak. Bár előtte is hallottam már róluk sosem érdekelt igazán a banda, pedig hihetetlenül jók. A dal pedig tipikus indie-rock, ütős és őszinte szöveggel.
Hasonló módon szerettem bele az Arctic Monkeys zenéjébe, mint ahogy az a The 1975 esetében történt. Bár nem sok ember van, aki ne ismerné ezt, vagy esetleg az R U Mine? című számukat. Ha esetleg te is közéjük tartozol, érdemes meghallgatni!
Bár James Bay sajnos Magyarországon nem örvend olyan nagy népszerűségnek, a Hold back the river című száma ismerősen csenghet. Hihetetlenül tehetséges gitáros és énekes, nagyszerű hanggal, a Let it go pedig gyönyörű.
A 5 Seconds of Summer is egy nyári szerelem nálam, hatalmas rajongójuk lettem, és nem azért mert jól néznek ki, hanem mert nagyon tehetségesek. Sokan a Don't Stop vagy éppen SLSP című daluk alapján ítélik meg őket (egyébként én azokat a dalokat is szeretem, ne értsetek félre, de valóban nem a zenei élet csúcsa), pedig tudnak ők jobbat is, sokkal jobbat. Ilyen például a Never be, ami egy gyönyörű dal, de érdemes meghallgatni az új lemez eddig megjelent dalait (She's kinda hot, Fly Away, Jet black heart), rengeteget fejlődtek a srácok.
Szerintem mindenkinek az életében vannak olyan zenekarok, akiket nem követ rendszeresen, nem nagy rajongójuk, mégis rengeteg számukat kívülről fújja. Nos, nekem ilyen a The Fray. A neve nem biztos, de a You find me című daluk, vagy éppen a Never Say Never biztos, hogy ismerős mindenkinek. A dal egyébként nagyon ambivalens, egyrészről pozitív, másrészről viszont szörnyen depresszív, ennek ellenére imádom.
A Weend egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és bár én is hallottam már róla sosem figyeltem fel rá igazán egészen a VMA-ig, ahol elképesztő produkciót nyújtott. Elképesztő hangja van és engem Michael Jackson-ra emlékeztet, ami már csak hab a tortán. (Amúgy mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen aki azt hitte, hogy a The Weeknd egy együttes! )
Tetszett a zeneajánló? Van esetleg olyan dal vagy előadó közülük, amit ti is szerettek?
0 megjegyzés