Sziasztok! Ismét egy könyv véleményt hoztam nektek, hál' istennek nyáron sokkal több idő jut az olvasásra, amit igyekszem maximálisan kihasználni. Ezúttal Heidi McLaughlin (miért ilyen nehéz leírni? :D) nagy sikerű New Adult sorozatára esett a választásom. 

Fülszöveg  Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.

Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…

Oldalak száma 300

Megjelenés: 2013 

Főszereplők: Liam Westbury (=Liam Page), Josephine Preston, Katelyn Powell, Noah Preston, 

Vélemény: Körülbelül egy éve léptem nyomon belefutok az interneten ebbe a könyvbe, ezért azt gondoltam, hogyha a sors ennyire akarja, hát legyen! Félve kezdtem neki, mert bevallom az olyan könyveket részesítem előnyben, amiben a szereplők a kortársaim és így valamilyen szinten tudok velük azonosulni. Nos, ezzel a könyvvel nem ez a helyzet, hiszen főszereplői 30 év körüliek, saját, kiforrott élettel, vagyis nem egy tipikus NA könyv. 

Vigyázat spoiler!

A regény hangulata elég szomorkás, depresszív, főleg az elején, hiszen rögtön egy halálesettel indul. Liam Page, a főszereplő rocksztárunk gyerekkori legjobb barátja, Mason,( akinek a felesége egyébként a másik főszereplőnk Josie legjobb barátnője) meghal, ezért dönt úgy Liam, hogy tíz év után visszalátogat a kisvárosba, ahol élt. Ez azonban nem egy egyszerű döntés, hiszen 10 éve se szó, se beszéd hagyta ott az egész életét, a barátait, a főiskolát, az első szerelmét Josie-t, hogy megvalósíthassa álmait.

Liam egyébként nem annyira szerethető karakter, (legalább is szerintem), ha valaki meg is kedvelte, az is lassan alakulhatott ki, hiszen kezdetben a sztár énjét ismerhettük meg, nem azt aki valójában. 

A másik főszereplőnkről Josie-ról sem tudok sok mindent elmondani, kedves, közvetlen és nagyon érzékeny lány, hatalmas empátiával, de ennek ellenére nem túl érdekes karakter. 

Liam a városba visszatérve rengeteg meglepetéssel szembesül, többek között megismerkedik Mason feleségének tündéri kisgyerekeivel, akik hihetetlenül imádnivalóak és üde színfoltjai  műnek. Az ikreken kívül megismerkedik Nick-el, aki Josie vőlegénye és immár 6 éve együtt vannak. A legnagyobb meglepetést és bonyodalmat mégis Noah, Josie fia okozza, aki nyilván Liam gyereke. Mindezek hatására lőttem Liam tervének, hogy a temetés után visszamegy L.A-be és tovább éli az életét, mintha mi sem történt volna, ugyanis Katelynnek és az ikreknek nagy szükségük van a fiú támogatására és nyilván a fiát, Noah-t sem szeretné itt hagyni. Talán sok embernél itt fordult meg a kocka, hiszen Liam hihetetlenül önzetlenül és odaadóan viselkedett Katelynnel és a gyerekeivel is, és foggal körömmel harcolt Noah-ért, de még is tiszteletben tartotta Josie érzéseit és eddigi életét. Aláírom, hogy tényleg nagyon jó ember, de maximum a tettei miatt szimpatizáltam vele, a karaktere, a megnyilvánulásai végig nagyon idegesítettek. 

Ellentétben vele, Noah-t nagyon megkedveltem, hihetetlenül okos és érett módon viselkedett, ő a legszerethetőbb az egész műben. 

Ami pozitívum számomra, az az, hogy két szemszögből ismerhetjük meg a történetet, így belelátunk Liam és Josie lelki világába is, aminek nagyon fontos szerepe van a műben. Mindkettejük helyzete iszonyatosan nehéz, hiszen Liam az álmait követte, de közben elvesztette, azt aki igazán fontos volt neki, és most pedig kiderül, hogy van egy gyereke, akiről nem is tudott. Nyilván iszonyatosan dühös és csalódott, hogy kimaradt a fia életéből, és most be szeretne pótolni mindent, illetve még mindig halálosan szerelmes Josie-ba és szeretné jóvátenni a hibáit. 

Josie helyzete épp olyan nehéz, mint Liam-é, ha nem nehezebb, hiszen az ő életét fenekestül felfogatta a rocksztár érkezése, és Noah mellett az is bonyolítja a dolgokat, hogy még mindig őrült módon vonzódik Liam-hez. Viszont a fiút 10 éve nem látta és ott volt neki Nick, aki hűséges társa és támasza volt, és apja helyett apja Noah-nak, de persze nem nézte jó szemmel, hogy Liam beférkőzik a családjukba.

A másik erőssége a könyvnek a sok-sok visszaemlékezés Josie-ék 10 évvel ezelőtti életébe. Ezeket a részeket nagyon eltalálta az írónő és Mason tragikus halála és a családi drámák közepette hatalmas érzelmi töltettel bírnak, és elérik, hogy az olvasók még jobban megszeressék Liam és Josie párosát, akik előtt hatalmas akadályok állnak, de végül, nem meglepően, mindet sikerül legyőzniük, talán túl gyorsan is. Ez az egyik negatívuma a könyvnek. Itt emberek élete forog kockán, hatalmas döntésekről van szó, Liam-nek 10 évet kell bepótolnia és rendbehoznia, ezért ennek nem kellene ilyen gyorsan és egyszerűen mennie. Persze nyilván nem nehéz előre megjósolni, hogy mi lesz a vége, de én sokkal több drámát vártam, fordulatokat, akadályokat, még több könnyet és szenvedést, és talán akkor jobban értékeltem volna végkifejletet. 

A másik negatívum, amit észrevettem és kicsit zavart, az az igeidők közötti ugrálás. Néha jelen időben ír a szerző, néha múltban (nem a visszaemlékezésekre gondolok), ami adódhat a fordítás miatt is, de akkor sem szabadna egy ilyen regényben előfordulnia. 

Most valószínűleg a maximalista énem beszél belőlem, de szeretnék még egy negatívumot leírni, ami nem más, mint a könyv címe. A magyar cím "Örökké a csajom" teljesen agyoncsapja a könyv hangulatát és egy nyálas gimis love story-ra utal, pedig ettől nagyon messze áll. 

Összességében szerethető könyv, magával ragadó és nagyon, de nagyon elgondolkodtató. Én éppen továbbtanulás és pályaválasztás előtt állok, ezért engem különösen megérintett és egy kicsit megrémített ez a könyv, hiszen megmutatja, hogy egy-egy döntésnek mekkora ereje van és képes az egész életedet megváltoztatni és azt is, hogy nem mindig az a jó út, ha az vakon követed az álmaidat és nem minden fekete és fehér A visszaemlékezések is nagyon megérintettek és elgondolkoztam azon, hogy a mostani barátaim közül vajon ki lesz az, aki mellettem lesz 10 év múlva is. 

A könyv azt is megmutatja, hogy sosem késő újrakezdeni, ha kapsz még egy esélyt az élettől, mindenképpen élj vele. Amit nagyon becsülök benne, hogy nem tinidráma, amiben kétnaponta váltogatják a lányok a pasikat, hanem az írónő gyönyörűen bemutatja az első szerelem erejét és valószínűleg olyan olvasó nem volt, akinek a könyv hatására, hacsak egy pillanatra is, de ne jutott volna eszébe élete első szerelme. 

Mindenkinek ajánlom a regényt, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, de mégis szeretné elkerülni a felszínes tinidrámákat, vagy szeretne betekintést nyerni abba, hogy mennyi felelősséggel és áldozattal jár a felnőtt élet, miközben részese lehet egy gyönyörű szerelmi történetnek. 

Értékelés: 7/10 A nem túl különleges szereplők, és a túlságosan kiszámítható és egyértelmű cselekmény miatt.

Van esetleg olyan, aki olvasta rajtam kívül a könyvet? Mi a véleményetek róla?